Lebontani a belépési küszöböket. A KineDok Lehetőségek Mozijának műhelymunkájáról

Le Virág Mai Lan írása, eredetileg megjelent a tranzitblog.hu-n 2024. február 4-én

Diákok tollából

A filmklub műfaja izgalmas lehetőség korábban egymást nem ismerő emberek számára a mélyebb kapcsolódásra. Egy filmklub megtervezésére alakult műhely pedig különösen alkalmasnak bizonyult erre. – A KineDok Lehetőségek mozija műhelymunkájának szubjektív értékelése, az eredményekkel és a felmerülő nehézségekkel együtt.

A Lehetőségek mozija a KineDok nemzetközi projekt (és közösség) részeként valósult meg, amely alternatív filmterjesztő fórumként teremt kapcsolatot kortárs dokumentumfilmek készítői és nézőik között. Az évente változó katalógusból hat ország – Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Grúzia és Horvátország – dokumentumfilmjei közül válogathatnak a szervezők. Az így megvalósuló filmklubok a hálózat részeként évről-évre újabb kisebb közösségeknek és csoportoknak adnak lehetőséget a filmekkel és egymással való megismerkedésre – erről szólt a KineDok Lehetőségek mozija is.

A program facilitátora, Pócsik Andrea, sok hasonló programot vezetett már korábban oktatóként, kutatóként és kurátorként. Ami pedig különlegessé teszi ezt a programot – és az általa vezetett más projektekre is jellemző –, az a hátterét adó műhelymunka és annak felépítése. Ez az írás, amely egy résztvevő személyes beszámolója, elsősorban erre helyezi a hangsúlyt.

A Lehetőségek tere felhívására jelentkező műhelytagok: Antal Csenge, Balogh Csenge, Czeglédy Sára, Csordás Sára Hanna, Csóri Petra, Kocsis Gergely, Lê Virág Mai Lan, Molnár Liána Nóra, Ott Lili Tamara, Szarvas Péter, Váradi Eszter, Velki András

Műhelyvezető: Pócsik Andrea

A műhelymunka fázisai

  1. Öndefiniálás, keretek megalkotása

  2. A filmek felosztása, bemutatása, feldolgozása

  3. A filmek kiválasztása, menetrend megtervezése

  4. Az egyes alkalmak megszervezése, a beszélgetések megtervezése

  5. A filmklubok levezetése

  6. A folyamat kiértékelése, lehetséges javítási pontok megfogalmazása a jövőre

A műhelymunka menetét egyfajta folyamatos és harmonikus pulzálással írhatnánk le a legjobban: a több, mint tíz fős, hallgatókból és helyi fiatalokból álló szervező csapat a műhelyvezetővel kiegészülve, több hónapon át folytonosan változó kombinációkban dolgozott együtt a projekt részletein, amelyek végül a „nagy egészet” alkotják. A folyamat során a megállók, illetve lezárások pedig minden esetben közösen történtek, ami lehetővé tette a szervezők számára is, hogy egyszerre egy témára vagy filmre fókuszáljanak, miközben mégis rálátnak a folyamat egészére.

Meghatározó érték volt a demokratikusság és felelősségvállalás is – amihez már a műhelymunka sorozat első alkalma megadta az alaphangot. A szervezés nulladik lépése a közös alapok lefektetése volt, a résztvevők szóbeli egyezsége egymás felé a csapat belső normáiról, a filmklubbal kapcsolatos céljaikról és a megvalósítás kereteiről.

Ezek a Lehetőségek Mozija fő törekvései a biztonságos és támogató légkör megteremtése, annak minden talán evidensnek tűnő vonatkozásával együtt; egy mélyebb, alternatív kapcsolódási lehetőség megteremtése a kerület fiataljainak, külön odafigyelve azokra, akiknek kevés hasonló lehetőségük adódik; illetve a filmeket követő beszélgetések esetében a szokványostól eltérő formák kipróbálása és a változatosságra való törekvés voltak.

Itt kell említenünk a programmal kapcsolatos – szervezőként talán egyetlen – csalódásunkat is. Már a filmklubot megelőző műhelymunka során is egyértelmű nehézségként merült fel számunkra – majd aztán a filmklubot lezáró, belső kiértékelő alkalmon is a leghosszabban érintett kérdés volt – a saját szűkebb buborékunkon túli fiatalok megszólítása, amit eredetileg a filmklub fő céljának neveztünk meg. Hiába hangsúlyozta azonban a szervezőket toborzó felhívás is a teljes inkluzivitást, mégis, túlnyomó részt film- és médiakultúrával vagy annak kapcsolódó területeivel foglalkozó egyetemistákból álló csapat gyűlt össze.

Ezt a filmklub alkalmak célzott hirdetéseivel próbáltuk ellensúlyozni, aminek részét képezték a stratégiai helyeken elhelyezett plakátok és a személyes megkeresések is.  Majd pedig – miközben már zajlottak az események – a beszélgetések rugalmas szervezésével igyekeztünk működőképesen és nyitottan tartani a programsorozatot, azt remélve, hogy megjelennek az eredeti célcsoportunk tagjai, és felkészülve arra is, hogy váratlan összetételű csoportot vonz majd be az adott film és a beszélgetés. Erre a rugalmasságra szükség volt, hiszen a filmek kiválasztásánál is – a csapat megalakulását követő második szakaszban – szem előtt tartottuk a remélt célcsoportunkat.

A Kinedok adott évi kínálatában szereplő filmeket két fázisban szűrtük meg: első lépésben a filmeket ajánlók és praktikus szempontok (úgy, mint hangsáv és felirat, hossz, ajánlott korcsoport stb.) alapján előszűrtük, majd az így kialakított szűkebb kört felosztottuk egymás között. Az adott film felelőse miután megnézte a választott dokumentumfilmet, bemutatta a csapatunknak, érveket sorakoztatott fel amellett, illetve azzal szemben, hogy miért illeszkedhetne az adott munka a közönségünk érdeklődési körébe. Majd bemutatott egy részletet is, ami jól érzékeltette a film esztétikáját és hangulatát.

Ez a hónapokig tartó kiválasztási folyamat egy végső válogatással zárult. A filmeket mindannyian pontozhattuk, leginkább az alapján, hogy mennyire láttuk lehetségesnek a nyolcadik kerületi fiatalok kapcsolódási lehetőségeit az alkotáshoz, illetve, hogy milyen párbeszédet bontakozhat ki egy-egy téma kapcsán. A legtöbb pontot kapó hat film pedig felkerült a filmklub műsorára. A kiválasztott filmek vetítésük sorrendjében: Dívák (2021, r.: Kőrösi Máté), Menekülés (2021, r.: Jonas Poher Rasmussen), Ezt levezekelni nem lehet (2021, r.: Halász László), Tobi színei (2021, r.: Bakony Alexa), Vonalak (2021, r.: Barbora Sliepková) és a Mesék a zárkából (2020, r.: Visky Ábel).

Tág spektrumon mozgott, hogy a felsorolt filmek a kerületben élőkhöz milyen módon szólhatnak, mennyire erősen kötődhetnek. Egészen a nyilvánvalótól, mint a Dívák esetében, ami egy számunkra különösen jól megfogható témát dolgoz fel, az útkeresést, ráadásul közeli és ismerős budapesti karakterekkel, az elsőre meglepőnek tűnőig, amilyen a Vonalak, a minimális párbeszéddel operáló város-esszé, ami a pozsonyi mindennapokat mutatja be választott hősein és az urbánus esztétikán keresztül. A filmek eltérő jellegéből és a szervező csapatok más-más összetételéből adódóan, minden alkalom egymástól némileg különgöző felépítésben és formában valósult meg.

A beszélgetések keretezése, illetve a felkért beszélgetőpartnerek is egészen máshogy közelítették meg a filmeket és a vetítéseket követő közös gondolkozást, így ezek az alkalmak sokkal inkább közösségi események lettek. Néhányszor az adott film készítői is eljöttek a Práter 63-ba, de előfordult az is, hogy a film lazán értelmezett kiindulási pontot jelentett csupán egy közösen tovább gondolt témához.

Ami az alkalmakban közös volt, az a résztvevők bevonása – legalábbis addig a szintig, ameddig ez számukra komfortos volt. Ezt a célt minden rendelkezésre álló eszközzel – az otthonról hozott házi sütiktől kezdve a különböző moderálási formákon át, a tér berendezéséig – igyekeztünk segíteni, az utólagos értékelésünk szerint többnyire sikeresen, így tényleg megvalósulhatott az a fajta „szomszédság érzés”, amire a kezdetektől fogva törekedtünk, és amit többek között maga a helyszín, a Lehetőségek tere is implikált.

Ugyan az eredeti legfőbb célt, a környékbeli fiatalok általános bevonását a kezdeti elvárásainkhoz mérten alulteljesítettük, mégis egy értékes közösségi kezdeményezést tudhatunk magunk mögött. A filmklub tapasztalatai egy következő évadnál közelebb vihetnek minket a láthatatlan belépési küszöbök lebontásához.

Le Virág Mai Lan az ELTE média szakán kultúrakutatói szakirányon végzett, médiapiaci üzletfejlesztéssel foglalkozik.

az eredeti cikk elérhető itt

Dívák

Szani, Tina és Emese, vagy ahogy magukat hívják: a Dívák. Három húszéves lány, akik órákig képesek sminkről, ruhákról és profilképekről beszélgetni. A felszínes külső mögött azonban mindhárman keményen küzdenek, hogy problémás múltjukat hátrahagyva végre leérettségizzenek, és megkezdjék felnőtt életük.

Tobi színei

A tizenéves, nem bináris nemi identitású Tobi egy olyan kis magyar faluban él, ahol az emberek hétköznapjait a megélhetésért való küzdelem tölti ki. Ő és édesanyja útját mutatja be, ahogy egyre konzervatívabbá váló, a transzjogokat súlyosan korlátozó környezetükben próbálnak boldogulni.

Ezt levezekelni nem lehet

Social

Vilmos magányosan él Budapest külterületén állataival, akik a családját jelentik. Egy halálos diagnózis indítja el azon az úton, hogy megpróbálja feldolgozni múltját, ami súlyos teherként nehezedik rá.

Menekülés

A Sundance Nemzetközi Filmfesztivál zsűri nagydíjas filmje az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb alkotása: személyes és felemelő animációs dokumentumfilm az újrakezdésről, ami akkor sem lehetetlen, ha látszólag minden ellenünk dolgozik.

Mesék a zárkából

Börtönbüntetésüket töltő apák meséket írnak, amelyek alapján filmek készülnek – saját maguk és otthon levő gyerekeik főszereplésével. A közös alkotói folyamat során belelátunk a fogvatartottak és családjaik párhuzamosan zajló életébe és nehezen működtethető kapcsolataik alakulásába. Valódivá tud-e válni a fantázia világában létrejövő közelség, vagy megreked az illúzió szintjén?

Vonalak

Ez a 2021-es jihlavai filmfesztiválon győztes vizuális esszé, történetek és megfigyelések szövevénye, amely egy tipikus posztszocialista közép-európai város, Pozsony mindennapi nyüzsgését és nyűgjeit mutatja be. A változásokra eltérően reagáló szereplői között találunk egyedülálló ötvenes nőt, lelkes fiatal aktivistát, menő ingatlanost, az élet dolgairól elmélkedő útmunkást és homoszexuális zeneszerzőt is.

Megnézem a filmet most

Vigyél színt a városod életébe!

Feliratkozom a hírlevélre

Iratkozz fel a hírlevelünkre és a havi friss dokumentumfilmes hírek mellé egy ajándék kupont is adunk neked az online videótárunkhoz.

Hozzájárulok személyes adataim kezeléséhez