Lebontani a belépési küszöböket. A KineDok Lehetőségek Mozijának műhelymunkájáról

Ezek a Lehetőségek Mozija fő törekvései a biztonságos és támogató légkör megteremtése, annak minden talán evidensnek tűnő vonatkozásával együtt; egy mélyebb, alternatív kapcsolódási lehetőség megteremtése a kerület fiataljainak, külön odafigyelve azokra, akiknek kevés hasonló lehetőségük adódik; illetve a filmeket követő beszélgetések esetében a szokványostól eltérő formák kipróbálása és a változatosságra való törekvés voltak.

Itt kell említenünk a programmal kapcsolatos – szervezőként talán egyetlen – csalódásunkat is. Már a filmklubot megelőző műhelymunka során is egyértelmű nehézségként merült fel számunkra – majd aztán a filmklubot lezáró, belső kiértékelő alkalmon is a leghosszabban érintett kérdés volt – a saját szűkebb buborékunkon túli fiatalok megszólítása, amit eredetileg a filmklub fő céljának neveztünk meg. Hiába hangsúlyozta azonban a szervezőket toborzó felhívás is a teljes inkluzivitást, mégis, túlnyomó részt film- és médiakultúrával vagy annak kapcsolódó területeivel foglalkozó egyetemistákból álló csapat gyűlt össze.

Ezt a filmklub alkalmak célzott hirdetéseivel próbáltuk ellensúlyozni, aminek részét képezték a stratégiai helyeken elhelyezett plakátok és a személyes megkeresések is.  Majd pedig – miközben már zajlottak az események – a beszélgetések rugalmas szervezésével igyekeztünk működőképesen és nyitottan tartani a programsorozatot, azt remélve, hogy megjelennek az eredeti célcsoportunk tagjai, és felkészülve arra is, hogy váratlan összetételű csoportot vonz majd be az adott film és a beszélgetés. Erre a rugalmasságra szükség volt, hiszen a filmek kiválasztásánál is – a csapat megalakulását követő második szakaszban – szem előtt tartottuk a remélt célcsoportunkat.

A Kinedok adott évi kínálatában szereplő filmeket két fázisban szűrtük meg: első lépésben a filmeket ajánlók és praktikus szempontok (úgy, mint hangsáv és felirat, hossz, ajánlott korcsoport stb.) alapján előszűrtük, majd az így kialakított szűkebb kört felosztottuk egymás között. Az adott film felelőse miután megnézte a választott dokumentumfilmet, bemutatta a csapatunknak, érveket sorakoztatott fel amellett, illetve azzal szemben, hogy miért illeszkedhetne az adott munka a közönségünk érdeklődési körébe. Majd bemutatott egy részletet is, ami jól érzékeltette a film esztétikáját és hangulatát.

Ez a hónapokig tartó kiválasztási folyamat egy végső válogatással zárult. A filmeket mindannyian pontozhattuk, leginkább az alapján, hogy mennyire láttuk lehetségesnek a nyolcadik kerületi fiatalok kapcsolódási lehetőségeit az alkotáshoz, illetve, hogy milyen párbeszédet bontakozhat ki egy-egy téma kapcsán. A legtöbb pontot kapó hat film pedig felkerült a filmklub műsorára. A kiválasztott filmek vetítésük sorrendjében: Dívák (2021, r.: Kőrösi Máté), Menekülés (2021, r.: Jonas Poher Rasmussen), Ezt levezekelni nem lehet (2021, r.: Halász László), Tobi színei (2021, r.: Bakony Alexa), Vonalak (2021, r.: Barbora Sliepková) és a Mesék a zárkából (2020, r.: Visky Ábel).

Tág spektrumon mozgott, hogy a felsorolt filmek a kerületben élőkhöz milyen módon szólhatnak, mennyire erősen kötődhetnek. Egészen a nyilvánvalótól, mint a Dívák esetében, ami egy számunkra különösen jól megfogható témát dolgoz fel, az útkeresést, ráadásul közeli és ismerős budapesti karakterekkel, az elsőre meglepőnek tűnőig, amilyen a Vonalak, a minimális párbeszéddel operáló város-esszé, ami a pozsonyi mindennapokat mutatja be választott hősein és az urbánus esztétikán keresztül. A filmek eltérő jellegéből és a szervező csapatok más-más összetételéből adódóan, minden alkalom egymástól némileg különgöző felépítésben és formában valósult meg.

A beszélgetések keretezése, illetve a felkért beszélgetőpartnerek is egészen máshogy közelítették meg a filmeket és a vetítéseket követő közös gondolkozást, így ezek az alkalmak sokkal inkább közösségi események lettek. Néhányszor az adott film készítői is eljöttek a Práter 63-ba, de előfordult az is, hogy a film lazán értelmezett kiindulási pontot jelentett csupán egy közösen tovább gondolt témához.

Ami az alkalmakban közös volt, az a résztvevők bevonása – legalábbis addig a szintig, ameddig ez számukra komfortos volt. Ezt a célt minden rendelkezésre álló eszközzel – az otthonról hozott házi sütiktől kezdve a különböző moderálási formákon át, a tér berendezéséig – igyekeztünk segíteni, az utólagos értékelésünk szerint többnyire sikeresen, így tényleg megvalósulhatott az a fajta „szomszédság érzés”, amire a kezdetektől fogva törekedtünk, és amit többek között maga a helyszín, a Lehetőségek tere is implikált.

Ugyan az eredeti legfőbb célt, a környékbeli fiatalok általános bevonását a kezdeti elvárásainkhoz mérten alulteljesítettük, mégis egy értékes közösségi kezdeményezést tudhatunk magunk mögött. A filmklub tapasztalatai egy következő évadnál közelebb vihetnek minket a láthatatlan belépési küszöbök lebontásához.

Le Virág Mai Lan az ELTE média szakán kultúrakutatói szakirányon végzett, médiapiaci üzletfejlesztéssel foglalkozik.

az eredeti cikk elérhető itt