Az ipari festéssel fogalalkozó főhős lassan már a negyvenet tapossa, de még mindig az anyjával él együtt. Utálja a munkáját, a zsidókat, a cigányokat, a bevándorlókat, a homoszexuálisokat, valamint Angela Merkelt, a pókokat és a fogorvosokat. Viszont imádja Hitlert, a Facebookot, illetve a PlayStationét. Mivel rendes párkapcsolata egyelőre nincsen, szabadidejében amatőr horrort forgat, és dühös dalokat ír. Visszafogott neonáciként eddig még senkinek sem ártott, de mélyen gyűlöli még a saját életét is, és nem tudja, hogyan változtasson rajta. Egy maróan abszurd, egyben tragikomikus film arról, hogy mit gondolnak a „jóravaló átlagemberek” a világról.
